Néhány nappal később Walker elintézte új gazdája ügyes-bajos dolgait, hogy minden készen álljon a fogadására. Pár nappal korábban visszautazott, hogy ott is elintézhesse a szükséges dolgokat. Időközben Shi Hoo utasításának eleget téve benézett a lányhoz is, hogy tájékoztassa a fejleményekről.
Kocsival indult el hozzájuk. Nem messze a kaputól parkolt le. A Westenra birtok mindig is misztikus hangulatot árasztott, akárhányszor járt arra. Évekkel ezelőtt találtak egy végrendeletet, amit pár évvel ezelőtt egy titokzatos alak hagyott a bejárat előtt. Egy dobozban volt benne, amin egy név állt: Jan Hatcher.
Jan évekkel ezelőtt visszahozta a halálból a hajdan élt és Dracula áldozatául esett nőt, Lucy Westenra-t. Megtanította őt mindenre. Hogyan kell legyőzni a vérszomjat, hogyan kontrollálhatja magát és hogy tudja elrejteni ki is valójában. Mindannyian kikerekedett szemekkel néztek egymásra, mert a dátum 1912 volt.
A lány akkor lépett ki a ház bejárati ajtaján, de megállt a lépcsőkön. Tudta, hogy valami nem stimmel, ezért gyorsan ki kellett találnia valamit, míg odaér. Ahogy a kapuhoz ért, Jan a lépcsőkön lépdelt felelé, minden fokkal egyre közelebb kerülve hozzá.
- Üdvözlöm itthon. - mosolyodott el a lány.
- Jó napot, miss Hatcher. - köszöntötte ő is.
- Sikeres útja volt?
- Igen. - bólogatott. Mindig melegséggel töltötte el a szívét, ha érdeklődött róla.
A háttérből valaki hangosan nevetett. Rájuk ragasztotta a jó kedvet, pedig Walker-nek lelkiismeret furdalása volt a Koreában történtek óta. Elárulta őt, aki törődött vele és barátjává fogadta, sőt néhány családi titokba is beavatta és ő így hálálja meg.
- Jonathan! - kiabálta valaki a lépcső tetejéről.
Felemelte a fejét és akkor látta meg a ház régi tulajdonosát, Lucy Westenra-t. Ugyanolyan gyönyörű és kihívó volt, mint 1912-ben, mielőtt Dracula menyasszonyává tette volna. Egy pillanatra el is felejtette, hogy mióta visszatért, azóta a Hatcher vérvonalba tartozik és nagyon sok időt tölt Jan-nel.
- Miss Westenra, ön üde, mint a nyári harmat. - bókolt a másik lánynak is.
- Remélem szerencsés útja volt. Szegény Jan végig attól tartott, hogy valami baja esett.
- Lucy. - fordult oda hozzá és megforgatta a szemeit.
Mikor bementek a házba, a hallban ültek le teázni és süteményezni. Lucy végig próbálta szóval tartani őket, de Jan időnként elmerült a gondolataiban. Feltörtek benne a lány emlékei egészen addig, míg Van Helsing meg nem ölte őt. Már akkor is tudta, hogy ők valahogy részei lesznek egymás életének. Semmiért nem cserélte volna el, bár az is igaz, hogy másik menyasszonya, akit szintén Lucy-nak hívtak és ennek a lánynak a későbbi leszármazottja, nagyon hiányzott neki.
Ő nem volt ennyire szeleburdi és szabad szájú, de imádott vele minden pillanatot. Hasonlóak, mégis különbözőek. Gondolataiból időnként felnézni és kiszakadva kivette, hogy Lucy meghívta Jonathan-t is a partyra és el is fogadta a meghívást. Legközelebb arra eszmélt, hogy a férfi elköszön tőle.
Melankólikus kedvéből a telefonja csipogása zökkentette ki. Gyorsan megkereste és feloldotta a billentyűzárat. Egy üzenet jött menyasszonyától, Lucy-tól. "Rád férne egy jó dugás ;) Kár, hogy nem vagyok ott. Nélküled minden olyan sivár. Hiányzol. <3"
Elmosolyodott. A lány mindig megtudta nevettetni valamivel, ráadásul pont akkor, mikor szüksége volt rá. - Köszönöm. - suttogását a másik Lucy is meghallotta. Mielőtt odaért volna, a következőt pötyögte be válaszul. "Dugnék én, csak lenne kivel. Most te is elég lennél ^^ Nagyon hiányzol :( Mikor jössz végre????"
Nem sokra rá, ismét pittyegett a telefonja. "Hamarosan." A választók ismét mosolyognia kellett. Hálás volt a lánynak, hogy ekkora távolból is törődik vele, bár kétségtelen, hogy ezt a Lucy-t is szerette.
- Üzenet? - kérdezte Lucy kíváncsian.
- Ühüm. - nézett rá csillogó szemekkel Jan. - Lucy-tól.
A lány leült mellé és nagy mosollyal folytatta tovább a faggatózást. - Na és mit ír?
Mikor Jan megmutatta neki az üzenetet, teljesen belepirult. Sokáig kuncogott és helyeselt. - Hogy milyen igaza van. - Szólalt meg váratlanul, mire Jan nevetni kezdett. A következő pillanatban Lucy felpattant és kihúzta magával az udvarra. Vihar felhők gyülekeztek az égen, de nem voltak szokványosak.
Aznap későn feküdtek le. Pirkadat előtt alig egy órával szedték rendbe magukat és mentek aludni. Most is, mint mostanában minden éjjel nem várta az álmokat. Alighogy lehunyta a szemét, arra lett figyelmes, hogy valaki nagyon kúszik fel az ágyban a takarója alatt. Először nem foglalkozott vele, mert azt hitte, hogy Lucy szórakozik, de amint egy száj gyengéden végigcsókolta a belső combjait, azonnal rájött, hogy mégsem ez a helyzet.
Éppen felakarta emelni a takarót, amikor az a bizonyos száj betévedt a combjai közé és egy nyelv kényeztetni kezdte gyenge pontját. Visszafojtott lélegzettel vetette fejét hátra a párnán, ujjaival pedig belemarkolt az illető hajába. Egy kéz kúszott fel a hálóinge alatt, hogy gyengéden simogathassa a melleit.
Nem törődött azzal, hogy ki az, csak elmerült az érzésben és hagyta, hogy kényeztessék. Néhány másodperccel később két ujj hatolt belé, válaszképpen hangosan felnyögött. Nem tudni mennyi idővel később, de reszketni kezdett és a lepedőt markolászva élvezett el. Továbbra is csukva tartotta a szemét és akkor sem nyitotta ki, mikor egy meleg test felhúzódott hozzá és befészkelte magát a combjai közé.
Szorosan magához ölelte és úgy pihegett tovább. Pár perccel később azok ajkak, amik nemrég még lent kényeztették, a nyakát kezdték el behinteni apró csókokkal, majd lejjebb haladtak a kulcscsontján és a vállán, végül rátértek a melleire és egy nyelv tapadt az egyikre.
- Nézz rám. - követelte egy hang és mikor kinyitotta a szemét, a lény nézett rá. Sikítozva riadt fel álmából és mikor a takaró alá nézett, akkor látta meg, hogy nincs rajta az alsóneműje.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése