Egy éjszaka megpillantott egy gyönyörű hajadont, akibe azonnal beleszeretett. A nő mindenféle módon, ahogy csak lehetett elbűvölte, ő pedig minden óhaját teljesítette. Annyira elvakította a nő, hogy észre sem vette eleinte kicsoda is valójában. Egy kegyetlen vérszívó volt, aki sorra mészárolta le alattvalóit, vérüket az utolsó cseppig megitta.
Park Shi Hoo álruhában néhány katonája segítségével megpróbált utána járni az eseményeknek, de mindenki csak ugyanazt tudta elmondani. Valaki széttépte a testeket, vérüket pedig megitta, majd köd és különböző állatok formájában eltűnt az éjszakában. Egyik éjszaka a városban járőrözött, mikor megtámadtak valakit. Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta kedvesét csurom véresen.
Ledermedt a félelemtől, a nő pedig sziszegve vált köddé. Éjszakák teltek el rémálmokat látva, mindben vértenger és benne a nő, akit szeret és félreismert. Egyik éjjel a nő meglátogatta, elbájolta, hogy ihasson a véréből, végül megitatta a sajátjával és magára hagyta. Napokig gyötrődött a kór miatt, amit ráragasztott és kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha is meggyógyul. Ízetlen volt a bor a szájában, az étel émelyítette, a nap pedig égette a bőrét.
Kis idővel rájött, hogy azzá az éjszakai démonná változtatta, ami ő maga is. Undorodott magától. Véget akart vetni életének, de bármivel is próbálkozott, nem járt sikerrel. Fájdalma és az őt egyre jobban kínzó éhség végül győzött. Távolabbi városokban utazott és ott kereste meg az áldozatait, hogy csillapíthassa szomját. A vér édes íze egyetlen pillanat alatt hozta el neki a békét, amire már nagyon vágyott, de egyszeri alkalom nem volt elég. A benne tomboló szörnyeteg egyre többet akart.
Végül Oly mértékben elhatalmasodott rajta, hogy azzal sem foglalkozott hol vadászik. Fiatal lányokat látogatott meg éjszaka, hogy szeretkezzen velük és elvegye a vérüket. Tombolását végül a világ leghatalmasabb vámpírja, a fényben járó és semmilyen gyengeséget nem öröklő Lucian akadályozta meg. Papokkal és vámpírvadászokkal a családi kripta egyik sírjába zárta be és ítélte örök rabságra. A világ biztonságban volt tőle 400 éven át, egészen mostanáig.....
A vámpír, Park Shi Hoo-t bebörtönözte, azóta is óvja vérvonalát, 25 éve pedig megszületett az az örökös, aki pontosan ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik, mint ő. Sőt, még többel. A neve Jan Hatcher. Fiatalon kezdte el a vérvonalát egy magányosan bolyongó és szenvedő vámpírral, Louis de Pointe du Lac-al. Már az első találkozásukkor egymásra találtak. Érezték az eltéphetetlen köteléket, mely szinte azonnal szeretetté vált és enyhítette vele Claudia hiányát.
Louis megértő társa lelt a gyermekben és azóta is vele van. Gondját viseli és azzá lesz, akire a lánynak szüksége van: barát, társ vagy akár szerető. Az évek során sokan csatlakoztak Jan vérvonalához, köztük vérfarkasok, különböző lények, emberek és természetesen vámpírok. Aki csak ismeri, tiszteli és szereti őt, mert Lucian-nel ellentétben, ő családjaként tekint rájuk és segíti őket abban, amiben csak tudja.
Lucian 20000 éves fényben járó vámpír, aki nem örökölt egyetlen gyengeséget sem. Egy tiszta vérű vámpír és egy félig ember, félig vérszívó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Szüleit kegyetlenül lemészárolták, őt pedig néhány szolga és apja fivére menekítette meg a haláltól. Vérvonalának főbb képviselői Otis, Dommiel, Moloch és Khil.
Los Angeles városára különös éjszaka leple borult. Szinte érezni lehetett a veszélyt a levegőben. Az egyik házban Jan éppen igazak álmát aludta, de az átváltozott rémálommá. Úgy látta a vámpír feltámadását, mintha ott lett volna. Démonként bújt ki a sírból és túlvilági üvöltése visszhangzott a környéken. Önkívületben reszketett ágyában és mikor meglátta ijesztő arcát, sikítani kezdett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése