2013. május 29., szerda

A vámpír ébredése 4.fejezet - A meghívás

Néhány nappal később Walker elintézte új gazdája ügyes-bajos dolgait, hogy minden készen álljon a fogadására. Pár nappal korábban visszautazott, hogy ott is elintézhesse a szükséges dolgokat. Időközben Shi Hoo utasításának eleget téve benézett a lányhoz is, hogy tájékoztassa a fejleményekről.

Kocsival indult el hozzájuk. Nem messze a kaputól parkolt le. A Westenra birtok mindig is misztikus hangulatot árasztott, akárhányszor járt arra. Évekkel ezelőtt találtak egy végrendeletet, amit pár évvel ezelőtt egy titokzatos alak hagyott a bejárat előtt. Egy dobozban volt benne, amin egy név állt: Jan Hatcher.

Jan évekkel ezelőtt visszahozta a halálból a hajdan élt és Dracula áldozatául esett nőt, Lucy Westenra-t. Megtanította őt mindenre. Hogyan kell legyőzni a vérszomjat, hogyan kontrollálhatja magát és hogy tudja elrejteni ki is valójában. Mindannyian kikerekedett szemekkel néztek egymásra, mert a dátum 1912 volt.

A lány akkor lépett ki a ház bejárati ajtaján, de megállt a lépcsőkön. Tudta, hogy valami nem stimmel, ezért gyorsan ki kellett találnia valamit, míg odaér. Ahogy a kapuhoz ért, Jan a lépcsőkön lépdelt felelé, minden fokkal egyre közelebb kerülve hozzá. 

- Üdvözlöm itthon. - mosolyodott el a lány.

- Jó napot, miss Hatcher. - köszöntötte ő is.

- Sikeres útja volt? 

- Igen. - bólogatott. Mindig melegséggel töltötte el a szívét, ha érdeklődött róla.

A háttérből valaki hangosan nevetett. Rájuk ragasztotta a jó kedvet, pedig Walker-nek lelkiismeret furdalása volt a Koreában történtek óta. Elárulta őt, aki törődött vele és barátjává fogadta, sőt néhány családi titokba is beavatta és ő így hálálja meg. 

- Jonathan! - kiabálta valaki a lépcső tetejéről.



Felemelte a fejét és akkor látta meg a ház régi tulajdonosát, Lucy Westenra-t. Ugyanolyan gyönyörű és kihívó volt, mint 1912-ben, mielőtt Dracula menyasszonyává tette volna. Egy pillanatra el is felejtette, hogy mióta visszatért, azóta a Hatcher vérvonalba tartozik és nagyon sok időt tölt Jan-nel. 

- Miss Westenra, ön üde, mint a nyári harmat. - bókolt a másik lánynak is.

- Remélem szerencsés útja volt. Szegény Jan végig attól tartott, hogy valami baja esett.

- Lucy. - fordult oda hozzá és megforgatta a szemeit.

Mikor bementek a házba, a hallban ültek le teázni és süteményezni. Lucy végig próbálta szóval tartani őket, de Jan időnként elmerült a gondolataiban. Feltörtek benne a lány emlékei egészen addig, míg Van Helsing meg nem ölte őt. Már akkor is tudta, hogy ők valahogy részei lesznek egymás életének. Semmiért nem cserélte volna el, bár az is igaz, hogy másik menyasszonya, akit szintén Lucy-nak hívtak és ennek a lánynak a későbbi leszármazottja, nagyon hiányzott neki. 

Ő nem volt ennyire szeleburdi és szabad szájú, de imádott vele minden pillanatot. Hasonlóak, mégis különbözőek. Gondolataiból időnként felnézni és kiszakadva kivette, hogy Lucy meghívta Jonathan-t is a partyra és el is fogadta a meghívást. Legközelebb arra eszmélt, hogy a férfi elköszön tőle. 

Melankólikus kedvéből a telefonja csipogása zökkentette ki. Gyorsan megkereste és feloldotta a billentyűzárat. Egy üzenet jött menyasszonyától, Lucy-tól. "Rád férne egy jó dugás ;) Kár, hogy nem vagyok ott. Nélküled minden olyan sivár. Hiányzol. <3" 

Elmosolyodott. A lány mindig megtudta nevettetni valamivel, ráadásul pont akkor, mikor szüksége volt rá. - Köszönöm. - suttogását a másik Lucy is meghallotta. Mielőtt odaért volna, a következőt pötyögte be válaszul. "Dugnék én, csak lenne kivel. Most te is elég lennél ^^ Nagyon hiányzol :( Mikor jössz végre????"

Nem sokra rá, ismét pittyegett a telefonja. "Hamarosan." A választók ismét mosolyognia kellett. Hálás volt a lánynak, hogy ekkora távolból is törődik vele, bár kétségtelen, hogy ezt a Lucy-t is szerette.

- Üzenet? - kérdezte Lucy kíváncsian. 

- Ühüm. - nézett rá csillogó szemekkel Jan. - Lucy-tól.

A lány leült mellé és nagy mosollyal folytatta tovább a faggatózást. - Na és mit ír?

Mikor Jan megmutatta neki az üzenetet, teljesen belepirult. Sokáig kuncogott és helyeselt. - Hogy milyen igaza van. - Szólalt meg váratlanul, mire Jan nevetni kezdett. A következő pillanatban Lucy felpattant és kihúzta magával az udvarra. Vihar felhők gyülekeztek az égen, de nem voltak szokványosak.

Aznap későn feküdtek le. Pirkadat előtt alig egy órával szedték rendbe magukat és mentek aludni. Most is, mint mostanában minden éjjel nem várta az álmokat. Alighogy lehunyta a szemét, arra lett figyelmes, hogy valaki nagyon kúszik fel az ágyban a takarója alatt. Először nem foglalkozott vele, mert azt hitte, hogy Lucy szórakozik, de amint egy száj gyengéden végigcsókolta a belső combjait, azonnal rájött, hogy mégsem ez a helyzet.

Éppen felakarta emelni a takarót, amikor az a bizonyos száj betévedt a combjai közé és egy nyelv kényeztetni kezdte gyenge pontját. Visszafojtott lélegzettel vetette fejét hátra a párnán, ujjaival pedig belemarkolt az illető hajába. Egy kéz kúszott fel a hálóinge alatt, hogy gyengéden simogathassa a melleit. 

Nem törődött azzal, hogy ki az, csak elmerült az érzésben és hagyta, hogy kényeztessék. Néhány másodperccel később két ujj hatolt belé, válaszképpen hangosan felnyögött. Nem tudni mennyi idővel később, de reszketni kezdett és a lepedőt markolászva élvezett el. Továbbra is csukva tartotta a szemét és akkor sem nyitotta ki, mikor egy meleg test felhúzódott hozzá és befészkelte magát a combjai közé. 

Szorosan magához ölelte és úgy pihegett tovább. Pár perccel később azok ajkak, amik nemrég még lent kényeztették, a nyakát kezdték el behinteni apró csókokkal, majd lejjebb haladtak a kulcscsontján és a vállán, végül rátértek a melleire és egy nyelv tapadt az egyikre.

- Nézz rám. - követelte egy hang és mikor kinyitotta a szemét, a lény nézett rá. Sikítozva riadt fel álmából és mikor a takaró alá nézett, akkor látta meg, hogy nincs rajta az alsóneműje.

2013. május 28., kedd

A vámpír ébredése 3.fejezet - A kép

Három nap telt el azóta, de az álmok nem tűntek el és belőlük a férfi sem. Édes álmok helyett mást látott. Valami borzalmasabbat. Látta a férfi régi életének minden mozdulatát. A lidérces pillanatok, mikor éhes fenevadként vetette rá áldozataira magát és megerőszakolta őket, mikor vérüket szívta, teljesen elborzasztották.


Az ingatlan piacon új gazdag ember jelent meg. Sorra vásárolta fel az elhagyatott és jó állapotban lévő házakat, kisebb kastélyokat. Anglia egyik legnagyobb ingatlanokkal foglalkozó cége kijelölt egy férfit, hogy utazzon el Koreába és kössön szerződést a remek családfával rendelkező férfival. Felmenői mind nemes emberek és királyok voltak. Egy fiatal férfit küldtek el hozzá, aki maga is Hatcher szövetséges.



Hosszú volt az út odaáig. Többször is át kellett szállnia a reptereken, majd az utolsó néhány kilométert hajón tette meg. Mikor leszállt a hajóról, már sötét volt. Egy régi hintó várta őt lovakkal és kocsissal, aki igen furcsa szerzetnek tűnt. Nem tűnődött el rajta mennyi ideig zötykölődtek, de mikor kiszállt, egy kisebb kastély előtt találta magát.



Lepakolta a csomagjait a kocsiról és a kapu felé indult, ami azonnal kinyílt előtte és bezáródott utána, miután belépett. Hosszú lépcsők vezettek a bejáratig. Mielőtt bekopoghatott volna, az ajtó kinyílt és egy idősebb férfi fogadta. Az öltözékéből ítélve a komornyik lehetett. Beinvitálta őt, elvette a kabátját és a csomagjait, majd az étkezőbe kísérte, meghajolt és kiment.



Szemben a kandallónál egy férfi üldögélt a székben és a pattogó tüzet nézte. Nem akarta zavarni, így csendben maradt és tovább figyelte őt. Elgondolkodott, hogy vajon milyen emlékekben kutathat a másik férfi, de még mielőtt elmerült volna a sajátjában, egy ismeretlen hang ütötte meg a fülét. - Jól utazott?
 
- Igen. – sietett válaszolni a másiknak.


- Bocsásson meg. – állt fel a székből. – A nevem Park Shi Hoo. – hajolt meg előtte. – Ön bizonyára Jonathan Walker.


Ő is meghajolt a férfi előtt. – Igen, uram.



A férfi közelebb lépett hozzá, hogy kezet is fogjanak. Alaposan szemügyre vette Walker-t. Erősnek és egészségesnek tűnt. Vacsorával kínálta, közben pedig aláírták a papírokat. Miután mindennel végeztek, bekísérte a szobájába és segített neki kipakolni. Kicsit furcsállta, hogy ilyen közvetlen és addig semmi említésre méltó nem történt, amíg meg nem találta a képet a bőröndjében.

- Ő ki? - kérdezte Shi Hoo, mikor felismerte a képen a lányt.

Walker zavarodottan ment oda hozzá. - Ő Jan.

- A felesége? - érdeklődött egyre jobban a férfi.

- Nem, még csak a menyasszonyom sem. - válaszolta sietve.

A férfi viselkedése pillanatok alatt megváltozott. Úgy méregette őt, mintha egy nagy adag frissen sült pecsenye lenne. Megragadta a torkát. Félelem uralkodott el rajta. Shi Hoo egy eddig sosem látott vámpírdémonná változott és úgy morgott, vicsorgott rá. 

- Hol találom? - morogta túlvilági hangon.

Walker csak fulladozott az erős szorítástól a nyaka körül. - London-ban. A régi Westenra birtokon.

Hirtelen fájdalom nyílalt a testébe, nyaka elviselhetetlenül lüktetett, amikor a lény fogai feltépték a bőrét a húsával együtt és a vérét kezdte el szívni. Ereje rohamosan csökkent és minden pillanatban küzdenie kellett az ébren maradásért. Végül már arra sem volt képes. Lehunyta szemeit és minden elsötétült előtte.

Shi Hoo démonként üvöltött áldozata felett, miután elengedte és hagyta, hogy a földre rogyjon. Mikor ránézett, fogaival felmarta a csuklóját, felemelte a fejét és megitatta a vérével. - El fogsz vezetni hozzá. - utasította túlvilági hangon, amikor tudta, hogy hallja.

Elengedte a lény csuklóját. Úgy érezte lebeg és szédül egyszerre. Hányingere volt és rosszul érezte magát. Nem tudta meddig feküdhetett az ágyban, de annyi biztos volt, most jobban érezte magát. Érzékei kiélesedtek és iszonyú éhség marta a gyomrát. A férfi most már emberi alakban tért vissza hozzá és egy nőt lökött be hozzá, aki örömmel ajánlotta fel magát. Nem teketóriázott, azonnal rávetette magát áldozatára.

2013. május 17., péntek

A vámpír ébredése 2. fejezet - Álmok és rémálmok

Napok óta rémálmok gyötrik, amikben újra és újra lejátszódik előtte, ahogyan a vámpír démonként tért vissza. Az az üvöltés folyamatosan visszhangzott bennük, ami egyre jobban megrémítette őt. Ismét ránézett és úgy tűnt, mintha látná őt, mert elindult felé. Mikor közelről látta az arcát, sikítva riadt fel.

Izzadtságában úszva ült fel az ágyban és kapkodta a levegőt. Ezúttal valóságosabb volt, mint a többi. Olyan volt, mintha érezte volna a leheletét az arcán. Könnyek gyűltek a szemében és egymás után gördültek le az arcán. Véget akart vetni a rémálmoknak, de nem tudta hogyan.

Miután sikerült megnyugodnia, visszafeküdt és lehunyta a szemeit, remélve, hogy most szépet fog álmodni, de a legjobb az lenne, ha nem is álmodna, csak kialudná magát. A családja már így is aggódik érte, legfőképpen legjobb barátnője és egyben menyasszonya Lucy.

Ahogy elaludt, szinte azonnal ugyanott találta magát. A lény közelről nézte őt. Rettegett, de nem engedte meg magának, hogy remegjen, így csak elfordította a tekintetét és a szeme sarkából pillantott rá. Egy kéz megfogta az állát és odafordította a fejét, hogy szembenézzen vele. 

Kíváncsi volt mit akarhat tőle, ezért a szemébe nézett, de nem fedte fel a kilétét. Furcsa módon a rettegés kezdett elmúlni és lassan átalakult vonzalommá. Azokban az éjfekete szemekben vágyat vélt felfedezni. Nagyot nézett, amikor a nyakához hajolt, majd nyelvével érzékien végignyalt a nyakán. 

A szeme előtt változott át vonzó férfivé. Nem tudta mit tegyen. Most már sokkal inkább vonzódott hozzá, mint félt tőle. A vágy úgy égette a testét hogy alig tudott ellenállni annak, hogy megízlelje ajkait. Eldöntötte, hogy bármit is akar vele tenni, nem fogja engedni, de ez az elhatározása rögtön megdőlt, amint a férfi megcsókolta.

Akarata ellenére reagált a teste és minden ellenvetés nélkül válaszolt az ajánlatra. Résnyire nyitotta ajkait, mikor egy nyelv kért bebocsátást a szájába. A férfi ajkai és nyelve érzékien lassan vándoroltak le a nyakára és az érzéstől halkan felnyögött. 

Arra lett figyelmes, hogy felkapja az ölébe, majd lefekteti a sírra és némi motoszkálás után széttárta combjait, elhelyezkedett közöttük és egyetlen lökéssel belé hatolt. Az érzéstől hangosan nyögött egyet, majd hagyta, hogy átváltozzon, miközben hátravetette a fejét. 

Az ő szemei is feketén izzottak, de amikor ránézett a férfire, ismét lénnyé változva nézett rá egész közelről. Hörgése olyan ijesztő volt, hogy meg sem mert mozdulni. Sikítva riadt fel álmából. Élesen szedte a levegőt és az arca még mindig ott lebegett előtte.

Ránézett az órára. Pontosan 8:45-öt mutatott. Már nem akart aludni. Így nem, hogy az a lény kísérti őt. Bement a fürdőbe, lehajigált minden ruhát, ami rajta volt és beállt a zuhany alá reménykedve, hogy kiűzi a fejéből a létezésének még a gondolatát is. 

Lehunyta a szemét és élvezte a meleg simogatását, de amikor megfordult és kinyitotta a szemét, sikítani akart. A férfi állt előtte és őt nézte. Közelebb ment hozzá és még mielőtt megszólalhatott volna betapasztotta a száját az övével és a karjait felnyomta a feje fölé. 

Meztelen testét teljesen neki préselte. Lenézett a testeik közé és akkor látta meg nem kis méretű férfiasságát. Nagyot nyelt, de nem mert a férfire nézni, inkább csak lehunyta a szemét és hagyta, hogy azt csináljon vele, amit akar. Éppen a nyakához hajolt, ajkaival kényeztetve a bőrét, de még mielőtt belemélyesztette fogait, Carlos hangja térítette észhez.

Mikor kinyitotta a szemét, a vámpír sehol sem volt. Ijedten kapkodta a fejét, de nem látta sehol. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Ez is csak egy újabb álom volt, átmenet a kellesz és szörnyű között. Elzárta a csapot, magára tekert egy törölközőt és kilépett a zuhanykabinból. 

2013. május 11., szombat

A vámpír ébredése 1. fejezet - Kezdetek

Koreában nem messze Seoul-tól egy kis városban a nyár első éjszakáján különös dolog történt. A temetőben az egyik kriptában egy régóta ott pihenő vámpír ébredezni kezdett hosszú, több évszázados álmából. Apja régen Korea nagy tiszteletnek örvendő és igazságos királya volt, ő pedig apjához híven megállta helyét hercegként, később pedig uralkodóként is. Ő volt Park Shi Hoo.

Egy éjszaka megpillantott egy gyönyörű hajadont, akibe azonnal beleszeretett. A nő mindenféle módon, ahogy csak lehetett elbűvölte, ő pedig minden óhaját teljesítette. Annyira elvakította a nő, hogy észre sem vette eleinte kicsoda is valójában. Egy kegyetlen vérszívó volt, aki sorra mészárolta le alattvalóit, vérüket az utolsó cseppig megitta.

Park Shi Hoo álruhában néhány katonája segítségével megpróbált utána járni az eseményeknek, de mindenki csak ugyanazt tudta elmondani. Valaki széttépte a testeket, vérüket pedig megitta, majd köd és különböző állatok formájában eltűnt az éjszakában. Egyik éjszaka a városban járőrözött, mikor megtámadtak valakit. Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta kedvesét csurom véresen. 

Ledermedt a félelemtől, a nő pedig sziszegve vált köddé. Éjszakák teltek el rémálmokat látva, mindben vértenger és benne a nő, akit szeret és félreismert. Egyik éjjel a nő meglátogatta, elbájolta, hogy ihasson a véréből, végül megitatta a sajátjával és magára hagyta. Napokig gyötrődött a kór miatt, amit ráragasztott és kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha is meggyógyul. Ízetlen volt a bor a szájában, az étel émelyítette, a nap pedig égette a bőrét.

Kis idővel rájött, hogy azzá az éjszakai démonná változtatta, ami ő maga is. Undorodott magától. Véget akart vetni életének, de bármivel is próbálkozott, nem járt sikerrel. Fájdalma és az őt egyre jobban kínzó éhség végül győzött. Távolabbi városokban utazott és ott kereste meg az áldozatait, hogy csillapíthassa szomját. A vér édes íze egyetlen pillanat alatt hozta el neki a békét, amire már nagyon vágyott, de egyszeri alkalom nem volt elég. A benne tomboló szörnyeteg egyre többet akart.

Végül Oly mértékben elhatalmasodott rajta, hogy azzal sem foglalkozott hol vadászik. Fiatal lányokat látogatott meg éjszaka, hogy szeretkezzen velük és elvegye a vérüket. Tombolását végül a világ leghatalmasabb vámpírja, a fényben járó és semmilyen gyengeséget nem öröklő Lucian akadályozta meg. Papokkal és vámpírvadászokkal a családi kripta egyik sírjába zárta be és ítélte örök rabságra. A világ biztonságban volt tőle 400 éven át, egészen mostanáig.....

A vámpír, Park Shi Hoo-t bebörtönözte, azóta is óvja vérvonalát, 25 éve pedig megszületett az az örökös, aki pontosan ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik, mint ő. Sőt, még többel. A neve Jan Hatcher. Fiatalon kezdte el a vérvonalát egy magányosan bolyongó és szenvedő vámpírral, Louis de Pointe du Lac-al. Már az első találkozásukkor egymásra találtak. Érezték az eltéphetetlen köteléket, mely szinte azonnal szeretetté vált és enyhítette vele Claudia hiányát. 

Louis megértő társa lelt a gyermekben és azóta is vele van. Gondját viseli és azzá lesz, akire a lánynak szüksége van: barát, társ vagy akár szerető. Az évek során sokan csatlakoztak Jan vérvonalához, köztük vérfarkasok, különböző lények, emberek és természetesen vámpírok. Aki csak ismeri, tiszteli és szereti őt, mert Lucian-nel ellentétben, ő családjaként tekint rájuk és segíti őket abban, amiben csak tudja.

Lucian 20000 éves fényben járó vámpír, aki nem örökölt egyetlen gyengeséget sem. Egy tiszta vérű vámpír és egy félig ember, félig vérszívó szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Szüleit kegyetlenül lemészárolták, őt pedig néhány szolga és apja fivére menekítette meg a haláltól. Vérvonalának főbb képviselői Otis, Dommiel, Moloch és Khil. 

Los Angeles városára különös éjszaka leple borult. Szinte érezni lehetett a veszélyt a levegőben. Az egyik házban Jan éppen igazak álmát aludta, de az átváltozott rémálommá. Úgy látta a vámpír feltámadását, mintha ott lett volna. Démonként bújt ki a sírból és túlvilági üvöltése visszhangzott a környéken. Önkívületben reszketett ágyában és mikor meglátta ijesztő arcát, sikítani kezdett.